Bundás és a tavaszi nagytakarítás

Mese osszefoglalo es gyors navigacio.

A Suttogó Fenyvesbe is megérkezett a várva várt tavasz. A fák friss, világoszöld rügyeket bontottak, a levegőben pedig édes virágillat keveredett a nedves föld illatával. Ilyenkor az erdő minden lakója nagy tavaszi nagytakarítást tartott.

Bundás barlangja előtt hatalmas volt a nyüzsgés. A nagy medve szorgalmasan hordta ki a téli takarókat, hogy kiszellőztesse őket a napon. A bejárat mellett két nagy kupacot rakott. A bal oldali kupacba azokat a dolgokat tette, amiket meg akart tartani és le akart porolni. Itt pihent a legkedvesebb kincse is: egy régi, kopottas fakanál, aminek a nyelére egy apró medvebocs volt faragva. Ezzel szokta keverni a legfinomabb mézes teát.

A jobb oldali kupacba viszont azok a tárgyak kerültek, amikre már nem volt szüksége. Ezeket a délutáni Erdei Csereberére szánta, ahol az állatok elcserélhették egymással a megunt holmijaikat.

Hópihe kora délelőtt érkezett meg a barlanghoz. Mivel nagyon szerette Bundást, azonnal segíteni akart neki a munkában.

– Bundás, elvigyem a csereberés kupacot a tisztásra? – kérdezte lelkesen ugrándozva.

– Nagyon megköszönném, Hópihe! – dörmögte Bundás a barlang mélyéről, miközben épp a szőnyegeket rázta. – Tedd bele mindet a nagy fonott kosárba!

Hópihe buzgón pakolni kezdett. Ahogy rakosgatta a régi csuprokat és kosarakat, a tekintete megakadt a bal oldali kupac tetején pihenő régi fakanálon.

– Jaj, ez a kanál már egészen megkopott! – gondolta magában Hópihe. – Bundás biztosan véletlenül tette a jó dolgok közé. Sokkal szebb kanalai is vannak bent a konyhában. Berakom ezt is a csereberés kosárba, biztosan örülni fog, hogy észrevettem a hibát!

Amikor Bundás kilépett a barlangból, hogy a tavaszi napsütésben megkeverje a friss pitypangmézét, a fakanálnak már nyoma sem volt.

– Nocsak! – vakarta meg a fejét a medve. – Hová tűnt a szerencsehozó keverőkanalam?

Ekkor érkezett meg Masni, Virágfül és Süti kutyus. Bundás egyáltalán nem kiabált, de az arca nagyon szomorú volt.

– Elveszett a kedvenc fakanalam. Pedig ide tettem a bal oldali kupacba.

Virágfül, aki mindig okosan és logikusan gondolkodott, azonnal nyomozni kezdett. Megvizsgálta a füvet, és észrevette a kosár nyomait.

– Hópihe nemrég vitte el a csereberés holmikat a tisztásra – mondta Virágfül, miközben a hosszú füleit hegyezte. – Lehet, hogy véletlenül belekeverte a fakanalat is a kosárba. Gyorsan utána kell mennünk!

Süti kutyus izgatott vakkantással szimatot fogott, és Masnival az élen mindannyian a Nagy Tisztás felé siettek. A cserebere már javában zajlott. Az erdei állatok vidáman cserélgettek makkot régi játékokra, és színes faleveleket szép kavicsokra.

Masni éles szeme hamar kiszúrta Hópihét, de a fakanál már nem volt nála. Hópihe épp egy vendéggel, Mogyoróval, a fürge erdei mókussal beszélgetett. Mogyoró mancsában pedig ott díszelgett Bundás kedvenc, medvebocsos fakanala!

– Hópihe! – szaladt oda Masni. – Az a fakanál Bundásé!

Hópihe ijedten kapta a mancsát a szájához.

– Jaj, ne! Én azt hittem, az egy régi, kidobásra szánt kacat. Már el is cseréltem Mogyoróval egy marék szép, sima dióért!

Mogyoró, a mókus szorosan magához ölelte a kanalat.

– Cseréltünk, már az enyém! Ezzel fogom keverni a mogyorókrémet! – mondta gyors, hadaró hangon.

Bundás lassan odalépett. Esze ágában sem volt erővel visszavenni a tárgyat. Helyette békésen belenyúlt a köténye zsebébe, és előhúzott egy kis üvegcsét, tele csillogó, friss pitypangmézzel.

– Mogyoró – dörmögte kedvesen –, mit szólnál, ha a fakanálért és a diókárt cserébe neked adnám ezt az üveg mézet? A mogyorókrém sokkal finomabb lesz tőle.

A mókus szeme felragyogott. Azonnal belement az üzletbe, és boldogan ugrándozott el a mézzel, Bundás pedig megkönnyebbülten simította meg a visszakapott kanál nyelét.

Virágfül ezután komolyan, de szeretettel Hópihe felé fordult.

– Látod, Hópihe, a jószándék is okozhat bajt, ha nem vagyunk elég figyelmesek. Ami neked egy régi, kopott kacatnak tűnik, az másnak a legféltettebb kincse lehet.

Hópihe bűnbánóan lehajtotta a fejét.

– Nagyon sajnálom, Bundás! Ígérem, ezentúl mindig, de mindig megkérdezem, mielőtt mások dolgaihoz nyúlnék!

Bundás barátságosan megsimogatta Hópihe fejét.

– Semmi baj, a lényeg, hogy megkerült. Most pedig gyertek, menjünk vissza a barlanghoz, és avassuk fel a tavaszt egy nagy fazék mézes teával!

Szereplok: Masni

Kategoria: Altato  |  Vissza a Mesetarba