Masni és a legszebb kavics

Mese osszefoglalo es gyors navigacio.

A Suttogó Fenyves szélén, ahol a Kék-patak vize halkan csörgedezett a sima kövek között, vidám kacagás verte fel a csendet. A barátok egy hatalmas, közös homokvárat építettek a nedves parton. Masni fürge és ügyes mancsokkal formázta a vár legmagasabb tornyait, Hópihe pedig apró, színes faleveleket hordott, hogy zászlókat tűzzenek a tetejükre. Süti kutyus izgatottan ugrándozott a víz szélén, és időnként vidám vakkantással jelezte, ha talált egy szép, sima fadarabot, ami jó lehet hídnak.

Virágfül a várárok kialakításánál segédkezett, okosan és óvatosan vezetve a patak vizét a homokfalak köré, hogy azok véletlenül se omoljanak be. Bundás eközben a közeli fűben ült, és egy nagy, faragott fa tálban édes, mézes szederbogyókat kevergetett az uzsonnához.

Ekkor egy suhogó hang hallatszott a fejük felett. Csillan, a fiatal erdei szarka szállt le a patakpartra. Csillan nagyon szerette a fényes dolgokat, és mindig nyitott szemmel járt. Ahogy a víz szélén ugrándozott, hirtelen megakadt a szeme valamin. Egy különleges, félig áttetsző, szikrázóan csillogó kavics hevert a sekély vízben. Olyan volt, mintha egy apró, napfényből gyúrt csillag esett volna a földre.

Csillan azonnal felkapta a csőrével, és letette a száraz fűre.

– Ó! Enyém! Ez a legszebb kincs az egész erdőben! – csettegett izgatottan.

Hópihe, aki mindig mindenre nagyon kíváncsi volt, azonnal odaszaladt.

– Hű, de gyönyörű! Megnézhetem közelebbről? Csak egy picit! – kérlelte, és nyújtotta a mancsát.

De Csillan ijedten ráborította a szárnyát a kavicsra, és hátrált egy lépést.

– Nem! Hozzá ne érj! Ez az én kincsem! Még a végén összekarcolod, vagy el is veszed tőlem! – kiáltotta, majd felkapta a csillogó követ, és felrepült vele a legközelebbi fűzfa egy vastag, biztonságos ágára.

Masni kedvesen felnézett a fára, és bátorítóan elmosolyodott.

– Ugyan, Csillan, Hópihe nem venné el. Mi mindannyian csak megcsodálnánk. Gyere le, és segíts nekünk befejezni a homokvárat! Te lehetnél a fő kincstárnok!

A kis szarka azonban makacsul megrázta a fejét.

– Nem megyek. Ha lemegyek, biztosan elveszítitek a kavicsomat. Én itt maradok, és őrzöm.

A barátok szomorúan, de megértően bólintottak, és visszatértek a játékhoz. Tovább építették a várat, vizet fröcsköltek, nevettek, és amikor elkészültek, körbeülték Bundás tálját, hogy jóízűen falatozzanak a mézes szederbogyóból.

Csillan odafent az ágon egyedül ült. Nézte a csillogó kavicsot a karmai között. Valóban gyönyörű volt. De ahogy telt az idő, a szarka rájött, hogy a kaviccsal nem lehet beszélgetni. Nem lehet vele homokvárat építeni, és nem tud nevetni sem. Ahogy lenézett a vidáman falatozó barátokra, hirtelen nagyon hangosan megkordult a gyomra, és a szíve is elszorult a magánytól.

Virágfül, a mindig érzékeny és figyelmes barát, észrevette a szarka szomorú tekintetét. Halkan odasúgott valamit Bundásnak. A nagy medve megértően bólintott, fogott egy maréknyi mézes szedret, és egy széles, lapos falevélre tette. Lassan, kényelmes léptekkel a fűzfa alá sétált.

– Hé, Csillan! – dörmögte barátságosan. – Arra gondoltunk Virágfüllel, hogy nyitnunk kellene egy Erdei Kincsesládát. Egy szép, faragott dobozt, amit ide teszünk a tisztás közepére. Ha te beletennéd a csodás kavicsodat, akkor mindenki megcsodálhatná, te lennél az erdő leghíresebb kincsgyűjtője, és közben te is nyugodtan ehetnél velünk ebből a finom szederből. Mit szólsz?

Csillan elgondolkodott. Lenézett a hideg kavicsra, majd a mosolygó Bundásra és az illatos, édes bogyókra. Rájött, hogy a kincs csak akkor ér valamit, ha van kivel megosztani az örömöt.

Gyors szárnycsapásokkal leereszkedett a fűbe. Óvatosan letette a csillogó kavicsot a homokvár legtetejére, mintha az lenne a koronaékszer.

– Legyen ez az első kincs a közös ládánkban! – mondta boldogan.

Hópihe vidáman ugrándozott, Masni pedig elismerően megveregette Csillan szárnyát. A kis szarka beleharapott a legédesebb mézes szederbe, és miközben a barátaival együtt csodálta a napfényben szikrázó homokvárat, megtanulta: nincs az a csillogó kavics a világon, ami többet érne a közös játéknál és az igaz barátoknál.

Szereplok: Masni

Kategoria: Altato  |  Vissza a Mesetarba