Masni és a tüskés rózsa

Mese osszefoglalo es gyors navigacio.

A Suttogó Fenyves déli peremén elterülő Napfény-rét sosem volt még olyan gyönyörű, mint ezen a tavaszi délelőttön. A végtelen zöld füvet ezer meg ezer apró, színes vadvirág pöttyözte. Fehér margaréták, aranysárga pitypangok és égkék nefelejcsek ringatóztak a lágy szélben.

A barátok a rét közepén ültek, és vidáman tavaszi virágkoszorúkat fontak. Hópihe lelkesen gyűjtötte a legszebb sárga pitypangokat, és bár a koszorúja egy kicsit kuszára sikeredett, ő nagyon büszkén viselte a feje tetején. Süti kutyus a fűben ugrándozott, és hangos, vidám vakkantásokkal próbált elkapni egy lassan szálló, bozontos dongót. Bundás eközben egy közeli, lapos sziklán ült, és a kosarából édes, epres piskótákat pakolt ki az uzsonnához.

Virágfül a maga nyugodt, megfontolt módján egy tökéletesen szabályos, hófehér margarétákból álló koszorút font. Masni, aki mindig tele volt energiával és ötletekkel, szintén dolgozott a sajátján, de ő valami igazán különlegeset szeretett volna alkotni.

Ahogy körbetekintett a réten, a tekintete megakadt a tisztás szélén álló, sűrű vadrózsabokron. A bokor legközepén, a sötétzöld levelek takarásában egyetlen, csodálatosan kinyílt, élénk rózsaszín virág pompázott.

– Megvan! – kiáltott fel Masni, és talpra pattant. – Az a rózsaszín virág lesz a koszorúm dísze!

Virágfül felnézett a munkájából, és a hosszú, érzékeny fülei azonnal aggódva rezzentek meg.

– Masni, vigyázz azzal a bokorral! – figyelmeztette okosan. – Az a vadrózsa tele van hosszú, éles tüskékkel. Ráadásul a virág pont a legközepén van. Túl veszélyes oda benyúlni, könnyen megütheted vagy megkarcolhatod magad.

Masni azonban kihúzta magát, és magabiztosan elmosolyodott.

– Ugyan már, Virágfül! Tudod jól, hogy én vagyok a legügyesebb az egész erdőben. Óvatos leszek, és pillanatok alatt kicsippentem onnan azt a virágot. Egy kis tüske nem foghat ki rajtam!

Mielőtt Virágfül újra szólhatott volna, Masni odaszaladt a bokorhoz. Lábujjhegyre állt, és a jobb mancsát mélyen bedugta a sűrű, szúrós ágak közé. Eleinte nagyon jól haladt, ügyesen kerülgette a nagyobb tüskéket. De amikor már majdnem elérte a gyönyörű, rózsaszín szirmokat, egy váratlan széllökés megmozdította a bokrot.

Masni mancsa megcsúszott, és egy éles, hegyes tüske végighúzódott a bőrén.

– Au! – kiáltott fel Masni, és ijedten rántotta vissza a kezét.

A virág a bokorban maradt, Masni mancsán pedig egy vékony, pirosló karcolás éktelenkedett. Nem volt nagy baj, de a horzsolás nagyon kellemetlenül csípett és sajgott.

Süti kutyus azonnal odarohant, és aggódva szaglászta a sérülést. Virágfül már ott is termett, és gyengéden, de határozottan megfogta Masni kezét.

– Csak egy kis felületi karcolás – mondta megkönnyebbülten, miután alaposan megvizsgálta. – Néhány nap, és nyomtalanul meg fog gyógyulni. De most gyorsan le kell mosnunk!

Virágfül a közeli, tiszta vizű patakhoz vezette Masnit. Óvatosan, hűvös vízzel leöblítette a csípő karcolást, majd egy nagy, hűsítő útifűlevelet keresett a fűben, és azzal tekerte körbe a sérült mancsot, hogy enyhítse a fájdalmat.

Bundás egy hatalmas, epres piskótával a kezében lépett oda hozzájuk, és aggódva, de melegen mosolyogva nyújtotta át Masninak.

– A vadrózsa szép, Masni, de a tüskéje bizony nem játék – dörmögte kedvesen.

Masni szégyenkezve lehajtotta a fejét, miközben beleharapott az édes süteménybe.

– Igazad volt, Virágfül – mondta halkan. – Túl magabiztos voltam. Azt hittem, az ügyességem mindenre elég, és nem hallgattam az okos szavakra.

Virágfül barátságosan átölelte a barátját.

– Semmi baj. A bátorság jó dolog, de az óvatosság is fontos. Gyere, nézd meg, mennyi csodás virág van még itt a réten!

Masni bólintott. Visszaült a fűbe, és bár a bekötözött mancsával egy picit lassabban dolgozott, a biztonságos, tüskétlen margarétákból és nefelejcsekből egy olyan gyönyörű koszorút font, amilyet a Suttogó Fenyves még sosem látott.

Szereplok: Masni

Kategoria: Altato  |  Vissza a Mesetarba