Masni és Csipet fészke

Mese osszefoglalo es gyors navigacio.

A Suttogó Fenyvesben a tavasz nemcsak friss illatokat és ragyogó színeket hozott, hanem rengeteg izgalmas feladatot is. A Napfény-tisztás szélén, egy alacsony, virágzó vadalmafán egy új vendég is javában dolgozott. Ő volt Csipet, az apró, de annál fürgébb kékcinege. Vidám sárga pocakjával, kék sapkájával és fáradhatatlan csipogásával egész nap vékony fűszálakat, puha mohát és apró gallyakat hordott a fa egyik ágvillájába.

Masni, Virágfül, Bundás és Hópihe éppen a fa alatt pihentek egy hosszú séta után. Bundás egy nagy tál édes, mézbe mártott mogyorót majszolt, miközben elégedetten figyelte a kis madár szorgalmát. Süti kutyus békésen szuszogott a fűben, a farka néha aprót lódult álmában.

– Nézzétek, milyen ügyes! – suttogta Hópihe, miközben a fülét hegyezve követte Csipet minden mozdulatát. – Már majdnem teljesen kész a fészek! Olyan lesz, mint egy puha, kerek kis kosárka.

Csipet büszkén rebbent fel az ágra, és megigazította az utolsó mohadarabot is a fészek peremén.

– Készen vagyok! – csicseregte boldogan. – Ez lesz a világ legkényelmesebb otthona!

Ám a tavaszi időjárás nagyon tréfás és kiszámíthatatlan tud lenni. Ahogy Csipet kimondta ezeket a szavakat, a napfényt hirtelen egy hatalmas, sötétszürke felhő takarta el. A meleg szellő pillanatok alatt hideg, metsző széllé változott, amely hangosan fütyült a fenyők között. Aztán megérkezett a zápor. Hatalmas, kövér esőcseppek kezdtek zuhogni az égből, vadul verve a leveleket.

Süti kutyus azonnal felébredt, és egy ijedt vakkantással Hópihe mellé húzódott. A szél egyre erősebben rázta a vadalmafát. Csipet vadonatúj fészke veszélyesen kilengett. A kis cinege kétségbeesetten csapkodott a szárnyaival, és próbálta a testével védeni a gallyakat, de a szél túl erős volt. A fészek lassan, de biztosan kezdett lecsúszni az ágvilláról.

– Jaj, a fészkem! Le fog esni, és teljesen tönkremegy! – csipogta Csipet kétségbeesetten.

Masni azonnal talpra ugrott.

– Nem hagyhatjuk! Segítenünk kell neki! – kiáltotta a zuhogó esőben.

A barátok azonnal összefogtak. Bundás, a hatalmas és védelmező medve, egyetlen szó nélkül a közeli patakpartra szaladt. Letépett egy óriási, széles lapulevelet, majd visszarohant a fához. Két hátsó lábára állt, magasra nyújtotta az erős karjait, és a hatalmas levelet pontosan Csipet fészke fölé tartotta, mint egy óriási, zöld esernyőt. Az esőcseppek hangosan kopogtak a levélen, de a fészek és a kis madár egy pillanat alatt biztonságos, száraz menedékbe került.

A szél azonban még mindig rázta a fát.

– A levél megvéd az esőtől, de a fészket oda kell kötnünk az ághoz, különben lefújja a szél! – mondta Virágfül, miközben a füleit a fejéhez lapította a viharban. Okos szemeivel azonnal felmérte a helyzetet. – Masni, a táskádban vannak azok az erős, zöld indák!

Masni már vette is elő a hajlékony, erős kötözőindákat. Fürgén és elszántan mászott fel a nedves fatörzsön, egészen a fészekig.

– Virágfül, mondd, hová kössem! – kiáltotta le a magasból.

Virágfül lentről, a fa tövéből irányított.

– A vastagabb indát hurkold át a főágon! Igen, úgy! Most húzd át a fészek alatti vékonyabb gallyon, és köss rá egy dupla csomót!

Masni bátor és rendkívül ügyes volt. Bár a szél cibálta a bundáját, a mancsai biztosan mozogtak. Szorosan és biztonságosan rögzítette a kis kosárkát a fa legerősebb ágaihoz. Mire befejezte, a fészek meg sem moccant, hiába fújt a szél.

Hamarosan a vihar ugyanolyan hirtelen távozott, ahogy érkezett. A sötét felhők elvonultak, és a ragyogó tavaszi napfény újra átsütött a nedves faleveleken. Bundás óvatosan leengedte a nagy lapulevelet, és megrázta a bundáját.

Csipet boldogan röppent le a fáról, és hálásan repkedett a barátok körül.

– Megmentettétek az otthonomat! – csicseregte. – Nem is tudom, hogyan háláljam meg! Ti vagytok a legbátrabb és legokosabb állatok az erdőben!

Hópihe vidáman tapsolt, Bundás pedig elégedetten elmosolyodott, és elővette az esőtől gondosan megóvott mézes mogyorót.

– Egy kis csapatmunka csodákra képes – dörmögte kedvesen, és mindenkinek osztott a finomságból. – Ha összetartunk, nincs az a tavaszi vihar, ami kifoghatna rajtunk!

Szereplok: Masni

Kategoria: Altato  |  Vissza a Mesetarba