Masni és a csillagszeder

Mese osszefoglalo es gyors navigacio.

A Suttogó Fenyves lakói már napok óta izgatottan várták, hogy a tavaszi napsütésben végre beérjen a híres, édes csillagszeder. Ez a különleges, csillogóan sötétkék gyümölcs csak az erdő legeldugottabb szegletében, a Kék-patak túlpartján termett. Bundás már kora reggel arról áradozott, milyen fenséges, illatos szedres pitét fog sütni belőle, amint tele lesz a kosaruk. Amikor azonban Masni, Virágfül, Bundás, Hópihe és Süti kutyus megérkeztek a patak partjára, vidám beszélgetésük hirtelen abbamaradt.

A legutóbbi esőzések miatt a Kék-patak annyira megáradt, hogy a vize sebesen, hangosan csobogott a medrében, és a meder sokkal szélesebb lett, mint máskor. Esélyük sem volt egykönnyen átugrani rajta.

– Jaj, ne! – lógatta a fülét Virágfül, és óvatosan hátralépett a csúszós, saras peremről. – Ide túl veszélyes lenne bemerészkedni. A víz nagyon gyors, el is sodorhatna minket.

– Akkor nem is lesz ma szedres pite? – kérdezte Hópihe szomorúan, és vigasztalásul Bundás vastag, meleg lábához dörgölőzött.

A nagy medve letörten sóhajtott, de Masni szeme hirtelen felcsillant, és bátor mosollyal kihúzta magát.

– Szó sincs róla! Ha nem tudjuk átugrani, hát átmegyünk felette! Építünk egy hidat! – jelentette ki határozottan. – Virágfül, te vagy köztünk a legokosabb, rajzold fel ide a porba, hogyan nézzen ki, hogy biztosan megtartson minket! Bundás, te elég erős vagy, hogy odafektesd a kidőlt, száraz fatörzseket a meder fölé. Én pedig hoztam a hátizsákomban erős, fonott indákat, azokkal majd szorosan egymáshoz rögzítem a rönköket.

Mindenki fellelkesült, és a szomorúság azonnal elillant. Virágfül pillanatok alatt egy tökéletes, biztonságos híd tervét vázolta fel egy gallyal a földre. Bundás hatalmas mancsával könnyedén, mégis óvatosan emelte fel a part menti, vastag fadarabokat, Hópihe pedig vidáman ugrándozva mutatta neki az utat, hová tegye le őket.

Masni éppen a hátizsákjához lépett, hogy elővegye a vastag kötelet az építéshez, amikor észrevette, hogy a táska nyitva van, és a fontos indáknak nyoma veszett.

Süti kutyus azonnal hegyezni kezdte a fülét. Beleszimatolt a nedves, vízillatú levegőbe, majd egy éles, figyelmeztető ugatással a sűrű parti nádas felé iramodott. A többiek szorosan követték. A nádas tövében, egy nagy, lapos kövön egy nedves bundájú, huncut szemű folyami vidra, Loccs ücsörgött. Loccs nagyon szeretett játszani, de mivel a nap nagy részét a víz alatt úszkálva töltötte, keveset találkozott az erdő többi lakójával. Éppen Masni fonott indáival zsonglőrködött a levegőben.

– Loccs! – lépett előre Masni szigorú, de nyugodt hangon. – Az a mi kötelünk! Miért vitted el a táskámból?

A kis vidra összerezzent, és a kötelek a földre pottyantak.

– Én… én csak kölcsönvettem – motyogta bűntudatosan, és a hosszú bajsza is lekonyult. – Olyan szépen fénylett a napon, és azt hittem, jó lesz vele ugrókötelezni. Nem gondoltam, hogy baj lesz belőle.

Virágfül óvatosan odasétált, és egyenesen a vidra szemébe nézett.

– Értjük, hogy csak játszani szerettél volna, Loccs, de mások táskájából szó nélkül elvenni valamit, az bizony lopás. Ha elviszed a szerszámainkat, nem tudjuk megépíteni a hidat, és így senki sem ehet a finom csillagszederből.

Loccs szégyenkezve lehajtotta a fejét, és a mancsát tördeli kezdte.

– Nagyon sajnálom. Visszaadom az egészet, és ígérem, soha többé nem veszek el semmit kérdezés nélkül. Hogyan tehetném jóvá a hibámat?

Bundás, aki már nagyon várta az édes szedret, lassan bólintott.

– Nos, mivel elvetted az időnket a játékkal, most segítened kell a munkában! A híd cölöpjeit a víz alatt is meg kellene erősíteni, hogy a sebes áramlás biztosan ne vigye el. Te vagy a legügyesebb úszó mindannyiunk között.

Loccs szeme hálásan felragyogott. Azonnal a vízbe vetette magát, és fürgén hozta fel a legnagyobb, legnehezebb lapos köveket a patak fenekéről. Szorgalmasan és fáradhatatlanul rakta körbe a fatuskókat a mélyben, amíg Masni a felszínen szorosan összekötözte a fadarabokat az indákkal.

Amikor a híd elkészült, masszívan és biztonságosan ívelt át a csobogó víz felett. A barátok vidáman, biztonságban keltek át rajta, és nemsokára mindannyian tele szedték a kosaraikat a lédús, édes csillagszederrel. Loccs is kapott egy hatalmas marékkal a finomságból.

Szereplok: Masni

Kategoria: Altato  |  Vissza a Mesetarba