Masni és a fennakadt papírsárkány

Mese osszefoglalo es gyors navigacio.

A Suttogó Fenyves felett tavaszi, játékos szél fújt, amely vidáman borzolta fel a fűszálakat. Keresve sem lehetett volna jobb időt találni a sárkányeregetéshez. Hópihe egy csodálatos, pillangót formázó papírsárkányt hozott magával a nagy tisztásra. A sárkány szárnyai élénk sárga és piros színekben pompáztak, hosszú, szalagos farka pedig vidáman táncolt a levegőben.

Süti kutyus boldog vakkantásokkal ugrándozott a papírpillangó árnyéka után, miközben Hópihe nevetve szaladt a zsinórral a kezében. A tisztás szélén Bundás egy kényelmes, puha mohakilépőn üldögélt, és jóízűen falatozott egy csupor erdei málnából, Virágfül pedig csendben, lehunyt szemmel hallgatta a szél susogását.

Hirtelen azonban a játékos szellő váratlanul egy hatalmasat fújt. Hópihe hiába kapaszkodott a zsinórba, a szél kitépte a kezéből a sárkányt. A gyönyörű pillangósárkány pörögni kezdett a levegőben, majd egyenesen a tisztás legmagasabb tölgyfája felé repült, ahol a szalagjai menthetetlenül belegabalyodtak a sűrű, felső ágakba.

Hópihe megtorpant, és a fülei szomorúan lekonyultak.

– Jaj, ne! A legszebb sárkányom! – szipogott, és vágyakozva nézett fel a magasba. – Soha többé nem tudom lehozni onnan.

Masni azonnal odapattant mellé. Bátor és ügyes volt, sosem ijedt meg egy kis famászástól.

– Ne szomorkodj, Hópihe! Én pillanatok alatt felmászom érte, és már hozom is lefelé! Pofonegyszerű lesz!

Virágfül kinyitotta a szemét, és aggódva lépett közelebb. Óvatosan felmérte a fa magasságát és a vékony ágakat.

– Masni, az a sárkány nagyon magasan van, az ágak pedig ott fent már túl vékonyak – mondta a tőle megszokott, okos nyugalommal. – Szóljunk Bundásnak! Ő magas és erős, biztosan könnyebben eléri, ha felágaskodik.

Masni azonban túlságosan is bízott a saját ügyességében, és egy kicsit bizonyítani is akarta, milyen bátor.

– Ugyan már, Virágfül! Nem kell minden apróságért Bundást zavarni, hadd egye csak a málnáját. Én vagyok a legügyesebb mászó az erdőben, egyedül is simán megoldom!

Mielőtt bárki megállíthatta volna, Masni fürgén megragadta a legalacsonyabb ágat, és mászni kezdett. Eleinte nagyon jól haladt, pillanatok alatt felért a fa közepéig. Onnan lenézett, és büszkén integetett a többieknek. Ám ahogy egyre feljebb ért, a fadarabok egyre vékonyabbak és simábbak lettek. Amikor már majdnem elérte a papírsárkány zsinórját, a mancsa hirtelen megcsúszott egy harmatos, mohás ágon.

Masni nem esett le, mert az utolsó pillanatban ügyesen megkapaszkodott egy vastagabb rönkben, de ahogy lecsúszott a durva fakérgen, csúnyán lehorzsolta a jobb lábát.

– Au! – kiáltott fel, és ijedten húzta magához a sajgó lábát. A horzsolás csípett és fájt, ráadásul Masni hirtelen rájött, hogy a fájós lábával már sem feljebb, sem lejjebb nem tud biztonságosan mászni. Fent rekedt a fán.

Süti kutyus azonnal észrevette a bajt, és hangos, éles ugatással rohant a fához. Bundás letette a málnáscsuprot, és hatalmas léptekkel, aggódva sietett oda.

– Ne félj, Masni, már itt is vagyok! – dörmögte a medve megnyugtató, mély hangján. Két hátsó lábára állt, és az erős, hosszú karjaival éppen elérte azt az ágat, ahol a megszeppent Masni kuporgott. Gyengéden, de biztosan megfogta, és biztonságban letette a puha fűre.

Virágfül már ott is termett a kis elsősegély-dobozával. Óvatosan megvizsgálta a sérülést.

– Csak egy kis horzsolás a bőrön – mondta megkönnyebbülten, miközben tiszta vízzel lemosta, és egy puha, gyógynövényes kendővel bekötözte a mancsot. – Néhány nap alatt teljesen, nyomtalanul meg is fog gyógyulni, de addig bizony pihentetned kell.

Bundás eközben könnyedén, egyetlen mozdulattal leemelte a papírsárkányt a fáról, és visszaadta a boldog Hópihének. Masni szégyenkezve lehajtotta a fejét, és megsimogatta a bekötözött lábát.

– Igazad volt, Virágfül – mondta halkan. – Túl magabiztos voltam. Azt hittem, a bátorság azt jelenti, hogy mindent egyedül kell megcsinálnom. De most már tudom, hogy nem szégyen segítséget kérni azoktól, akik vigyáznak ránk.

Bundás barátságosan megborzolta Masni fejét.

– Mindannyian jók vagyunk valamiben, Masni. Te ügyes vagy és gyors, én pedig magas vagyok és erős. Ha megosztjuk a feladatokat, senkinek sem esik bántódása.

Masni bólintott, és bár ezen a délutánon már nem futkoshatott olyan gyorsan, mégis nagyon jól érezte magát. Hópihe sárkánya újra vidáman repült a magasban, és Masni megtanulta, hogy az igazi barátok pontosan azért vannak, hogy a legnehezebb pillanatokban is támaszkodni lehessen rájuk.

Szereplok: Masni

Kategoria: Altato  |  Vissza a Mesetarba