Masni és a makk-gurító verseny

Mese osszefoglalo es gyors navigacio.

A Suttogó Fenyves legszélesebb, leglaposabb tisztásán, a Széltáncoltató-réten vidám izgalom vibrált a levegőben. Ezen a verőfényes délutánon rendezték meg a Nagy Erdei Ügyességi Versenyt. A barátok mindannyian lelkesen készülődtek: Masni bemelegítésként aprókat szökdécselt, Bundás büszkén rakosgatta sorba a nyereményként felajánlott, csillogó piros erdei almákat, Hópihe pedig vidáman tapsolt, amikor Süti kutyus egy különösen magasat ugrott a fűben.

A versenyre egy vendég is érkezett a közeli Kék-tó partjáról: Brekkencs, a hosszú lábú, élénkzöld levelibéka. Brekkencs nagyon ügyes volt, hatalmasakat tudott ugrani, de volt egy rossz tulajdonsága: mindennél jobban szeretett nyerni, és nagyon nehezen viselte, ha valaki jobb volt nála.

Az első feladat a rönk-egyensúlyozás volt, amit Masni nyert meg könnyed, bátor lépteivel. A második a magasugrás, amiben Hópihe és Brekkencs fej-fej mellett végeztek.

Ezután következett a nap fénypontja: a makk-gurító verseny! Bundás a hatalmas, erős mancsaival egyenes vonalat húzott a porba – ez volt a startvonal. Tőle jó tíz lépés távolságra öt egyforma, kicsi kört rajzolt egy gallyal a földre. A feladat az volt, hogy három sima, kerek tölgyfamakkot kellett pontosan valamelyik kör közepébe gurítani.

Masni kezdte a játékot. Két makkja tökéletesen célba ért, a harmadik viszont éppen csak kigurult a vonalon kívülre. Hópihe is nagyon ügyesen gurított, bár az egyik makkja megpattant egy apró kavicson.

Amikor Brekkencsre került a sor, a kis levelibéka szíve hevesen vert. Nagyon szerette volna megnyerni a fényes piros almát. Amikor Süti kutyus hirtelen ugatva egy elrepülő pillangó után iramodott, és mindenki arra kapta a fejét, Brekkencs kihasználta a pillanatot. A ragadós, zöld talpával észrevétlenül előrébb húzta a porban a startvonalat.

Amikor a többiek visszafordultak, Brekkencs elgurította a makkokat. Mind a három hibátlanul a kör közepén állt meg!

– Éljen! Én nyertem! – ugrándozott Brekkencs boldogan, de a hangja egy kicsit remegett.

Virágfül azonban, aki mindig okos és nagyon figyelmes volt, csendben a startvonalhoz sétált. Lehajtotta a fejét, és a hosszú, érzékeny fülei szinte a földet súrolták a vizsgálódás közben.

– Valami nem stimmel – mondta halkan, de határozottan. – A startvonal sokkal közelebb van. És nézzétek a port! Jól látszik a nyoma, ahogy a vonal el lett húzva a korábbi helyéről.

Mindenki elcsendesedett. Bundás komolyan ráncolta a homlokát, Masni pedig egyenesen a kis béka szemébe nézett.

– Brekkencs – szólalt meg Masni kissé idegesen. – Te elcsaltad a távolságot?

A levelibéka arca a zöldből hirtelen vörösbe váltott a szégyentől. Lassan, bűntudatosan bólintott.

– Igen… Csak egy kicsit húztam közelebb. Annyira, de annyira szerettem volna nyerni! Sajnálom.

Virágfül szomorúan megrázta a fejét.

– Értjük, hogy szeretsz nyerni, Brekkencs, de a győzelem csak akkor ér valamit, ha tisztességesen, a saját ügyességeddel éred el. A csalás nem játék, és elrontja a többiek örömét is.

Bundás előrelépett, és a mély hangján kimondta a döntést:

– Ennek következménye kell, hogy legyen. Az eddigi pontjaidat töröljük, és a következő játékból, a tobozdobásból ki kell maradnod. Ott kell ülnöd a fűben, amíg mi játszunk. Csak akkor állhatsz vissza az utolsó feladatra, ha megígéred, hogy soha többé nem csalsz.

Brekkencs lekonyult vállakkal, de zokszó nélkül elfogadta a büntetést. Leült egy puha mohapárnára, és csendben nézte, ahogy a többiek vidáman, nevetgélve dobálják a tobozokat. Nagyon rossz érzés volt kimaradni a mókából, és rájött, hogy a barátokkal való közös játék sokkal fontosabb, mint egy piros alma.

Amikor az utolsó feladat, a falevél-fújás következett, Brekkencs újra beállhatott. Ezúttal egyáltalán nem csalt. Bár nem ő nyerte meg ezt a kört, amikor a végén Masni és Hópihe gratulálva megveregették a hátát, a kis béka őszintén, teli szájjal mosolygott. Megtanulta, hogy az őszinte, vidám játék ezerszer többet ér minden hamis győzelemnél.

Szereplok: Masni

Kategoria: Altato  |  Vissza a Mesetarba