Masni és az elmosott ünnepség

Mese osszefoglalo es gyors navigacio.

A Suttogó Fenyves lakói hetek óta izgatottan készülődtek a Nagy Erdei Tavaszköszöntő Piknikre. Ez volt az év legvidámabb napja, amikor mindenki összegyűlt a tágas Napfény-tisztáson, hogy finomakat egyen és nagyokat játsszon. Hópihe már kora reggel óta szorgoskodott: színes, hajtogatott papírvirágokat és hosszú, vidám füzéreket aggatott az alacsonyabb bokrok ágaira. Masni ügyes mancsokkal segített neki a legbonyolultabb csomók megkötésében, miközben Virágfül gondosan elrendezte a tisztás szélén a makk-gurító verseny pályáját, ügyelve arra, hogy minden akadály tökéletes távolságra legyen egymástól.

A fák túlsó végéből eközben ellenállhatatlan, meleg illat szállt feléjük. Bundás, a nagy medve éppen a hatalmas, fonott piknikkosarat pakolta tele az ő híres, ropogós mézes-diós kekszével és édes, lédús erdei szamócával. Süti kutyus izgatottan sündörgött a kosár körül, és a farkát sebesen csóválva, vidám vakkantásokkal biztatta a barátait a gyorsabb munkára.

Amikor az utolsó papírvirág is a helyére került, és a tisztás úgy festett, mint egy tarka mesekönyv legszebb oldala, hirtelen hűvös, csípős szél futott végig a fák között. A ragyogó kék eget vastag, szürke, pocakos felhők takarták el, elrejtve a melegítő napsugarakat. Egy pillanattal később pedig hatalmas, kövér esőcseppek kezdtek hullani a levelekből, hangos, kopogó hangot adva a földön.

– Jaj, ne! – kiáltott fel Hópihe, és a fülei azonnal lekonyultak az ijedtségtől. – Eleredt az eső!

A barátok gyorsan behúzódtak egy hatalmas, terebélyes tölgyfa sűrű lombkupolája alá, és szomorúan nézték, ahogy a zápor pillanatok alatt eláztatja a tisztást. Hópihe szeme könnybe lábadt, ahogy látta, hogyan konyulnak le, és veszítik el a színüket a gondosan hajtogatott papírvirágok a nedvességtől.

– Oda a sok munkánk… – szipogta Hópihe, és vigasztalást keresve Bundás meleg, vastag bundájához dörgölőzött. – A Tavaszköszöntő Piknik teljesen elmosódott. Nem lesz ma semmilyen ünnepség, mehetünk mindannyian haza.

Mindenki elcsendesedett. A hideg eső kopogása szomorú dobolásnak tűnt az erdőben. Ám Masni, aki bátor volt, és mindig mindenben meglátta a jó lehetőséget, hirtelen kihúzta magát, a szeme pedig bizakodón felragyogott.

– Dehogy is nem lesz ünnepség! – jelentette ki határozottan. – Az eső csak a füzéreket mosta el, a jókedvünket nem!

Virágfül, a legokosabb és legóvatosabb mindannyiuk között, elgondolkodva bólintott a fa alatt.

– Masninak igaza van. Kint a nedves fűben valóban megfáznánk, de senki sem mondta, hogy a pikniket csak a szabad ég alatt lehet megtartani. Csak egy elég nagy, száraz és meleg helyre van szükségünk.

Bundás arcán széles, barátságos mosoly terült el, és gyengéden megsimogatta Hópihe fejét.

– Hát persze! – dörmögte vidáman. – Az én barlangom tágas, tökéletesen száraz, és tele van puha mohapárnákkal! Ott mindannyian kényelmesen elférünk, és még az édes mézes keksz is kéznél lesz a kamrában.

A szomorúság varázsütésre elillant. A barátok gyorsan, közös erővel felkapták a kosarakat és a szárazon maradt játékokat. Süti kutyus hangos, lelkes ugatással mutatta az utat az esőben, és hamarosan mindannyian Bundás kényelmes otthonában találták magukat.

A barlangban meleg volt, a falakon pedig barátságosan táncolt az odabent rakott apró tűz fénye. Masni és Hópihe azonnal nekiláttak, hogy a megmaradt papírdíszekkel és a Bundásnál talált színes, száraz falevelekkel feldíszítsék a barlang falait. Virágfül a puha szőnyegekből kényelmes ülőhelyeket formált, Bundás pedig középre tette a hatalmas kosarat, amiből rögtön áradni kezdett az édes illat.

Kint továbbra is zuhogott az eső, a szél pedig zúgott a fenyők között, de bent ebből már semmit sem lehetett észrevenni. Süti kutyus vidám vakkantásokkal és mancsdobogással adta a ritmust, miközben a többiek nevetve táncoltak a körbe rakott mohapárnák között.

Amikor később mindannyian jóllakottan és kipirulva ültek a földön, ropogós diós kekszet majszolva, Hópihe boldogan dőlt hátra Bundás oldalának támaszkodva.

– Tudjátok – mondta álmos, de ragyogó mosollyal –, ez volt életem legjobb Tavaszköszöntő Piknikje.

Masni egyetértően bólintott. Ezen a délutánon mindannyian megtanulták, hogy ha valami nem a tervek szerint alakul, egy kis kreativitással és a barátok segítségével még a legszomorúbb, legesősebb nap is csodálatos, meleg emlékké válhat.

Szereplok: Masni

Kategoria: Altato  |  Vissza a Mesetarba