Masni és az eltűnt hímestojás

Mese osszefoglalo es gyors navigacio.

A Suttogó Fenyves fái között vidám madárdal jelezte, hogy elérkezett a Nagy Erdei Tavaszünnep napja. A tisztás közepén egy hatalmas, lapos szikla körül gyülekeztek a barátok. Az ünnep legfontosabb hagyománya a fakéreg-tojások festése volt: Bundás még télen faragott és simára csiszolt egy tucatnyi tojás alakú fadarabot, amiket most tarka, bogyókból és virágokból kevert festékekkel díszítettek.

Masni nagyon ügyes volt, mancsával sebesen húzta a vékony, egyenes vonalakat. Egy gyönyörű, piros-sárga cikkcakkos, apró kék pöttyökkel díszített tojáson dolgozott. Hópihe tátott szájjal figyelte, miközben ő maga egy nagy, vidám, egyszínű sárga tojást kenegetett. Virágfül gondosan, lassan dolgozott a sajátján, Bundás pedig egy tálnyi friss, édes tavaszi rügyet majszolva dicsérte mindenki munkáját.

A csapathoz csatlakozott egy vendég is: Vöröske, a fiatal, bozontos farkú rókakölyök a szomszédos dombokról. Vöröske nagyon szeretett volna egy csodaszép, színes tojást készíteni, de túlságosan kapkodott. A zöld festéke belefolyt a pirosba, a sárga pedig a kékbe, így a tojása végül egy nagy, szomorú, szürkésbarna pacává változott.

Amikor Masni elkészült a saját, tökéletes és vidám tojásával, letette a szikla szélére száradni a tavaszi napfénybe.

– Elmegyek, lemosom a festéket a mancsomról a pataknál! – szólt vidáman, és elszaladt a fák közé.

Vöröske a saját barna, csúnya tojására nézett, majd Masni gyönyörű, színes művére. Hirtelen hatalmas irigység öntötte el a szívét. Úgy érezte, nem mehet haza egy ilyen csúnya tojással, neki a legszebb kell! Amikor Bundás éppen Hópihe sárga tojását dicsérte, és Virágfül is a munkájára koncentrált, Vöröske gyorsan odakapott, és Masni tojását titokban becsúsztatta a kis vászonzsebébe.

Pár perccel később Masni frissen mosott mancsokkal, fütyörészve tért vissza.

– Jaj! – kiáltott fel hirtelen, amikor a sziklához ért. – Hol van a hímestojásom? Eltűnt!

Mindenki felkapta a fejét. Bundás azonnal abbahagyta a rágcsálást, Virágfül pedig körbenézett a tisztáson.

– Biztos vagy benne, hogy ide tetted? – kérdezte okosan, a fülét hegyezve.

– Teljesen biztos! Itt volt a szikla szélén! – mondta Masni elkeseredetten.

Ekkor Süti kutyus, aki eddig békésen szunyókált a fűben, felpattant. Meghallotta a riadalmat, és azonnal munkához látott. Odaszaladt a sziklához, beleszimatolt a levegőbe, majd egy rövid, éles ugatással megindult. De nem az erdő felé vette az irányt, hanem egyenesen Vöröske elé szaladt, és a mancsával határozottan a rókakölyök zsebére bökött. Vakkantott még egyet, és leült elé.

Vöröske arca hirtelen olyan piros lett, mint a saját bundája. A tekintetek rászegeződtek. Remegő manccsal nyúlt a zsebébe, és lassan előhúzta a gyönyörű, cikkcakkos tojást.

– Én… én csak kölcsönvettem – hebegte, és a könnyeivel küszködött. – Az enyém olyan csúnya lett, a Masnié pedig olyan szép. Nagyon szerettem volna egy ilyet. Sajnálom!

Virágfül lassan odasétált, és egyenesen a kis róka szemébe nézett.

– Értjük, hogy szomorú voltál a sajátod miatt, Vöröske. De más munkáját engedély nélkül elvenni, az lopás. És a lopás nagyon helytelen dolog, akármilyen szép is az a tárgy.

Bundás a hatalmas, meleg hangján, szigorúan, de békésen folytatta:

– A tettednek következménye kell, hogy legyen. Vissza kell adnod Masninak a tojását. Ezen felül büntetésből te fogod összeszedni a tisztáson az összes piszkos, festékes tálkát, elviszed őket a patakhoz, és mindet tisztára mosod!

Vöröske lehajtotta a fejét, és bólintott. Átadta a tojást Masninak, majd szó nélkül, szorgalmasan elkezdte összegyűjteni a ragacsos edénykéket. Hosszú ideig súrolta őket a hideg patakvízben, mire mindegyik újra tiszta lett. Amikor fáradtan, de tiszta tálakkal visszatért, Masni egy üres, még festetlen fakéreg-tojással és egy vékony ecsettel a kezében várta.

– Tudod, Vöröske – mondta Masni kedvesen mosolyogva –, ahelyett, hogy elveszed másét, legközelebb egyszerűen csak kérj segítséget! Gyere, ülj ide mellém. Megtanítom, hogyan kell vékony, szép csíkokat húzni anélkül, hogy összefolyna a festék.

Vöröske szeme felragyogott a hálától. Leült Masni mellé, és ezen a délutánon nemcsak azt tanulta meg, hogyan kell gyönyörű tavaszi tojást festeni, hanem azt is, hogy az őszinteség és a segítségkérés sokkal értékesebb kincs, mint bármilyen lopott dolog.

Szereplok: Masni

Kategoria: Altato  |  Vissza a Mesetarba